Szélvirág

az életnek

 

 

- Am decis, - spunea Bruckner Siegfrid - că îţi luăm floarea.

- Vai, nu!- s-a speriat Vacskamati.

- Ba da, ţi-o luăm!

- Dâmdâdâm- a zis Dâmdâdâm.

S-au uitat toţi uimiţi la el.

- Zici că ar trebui să întrebăm floarea?

Deci au întrebat-o pe floare.

- Vrei să rămâi la Vacskamati?

Floarea avea o voce de floare minunată.

- Da – a zis ea.

- Dar nu te-a stropit!

- Ştiu - a zis floarea.

- Dar nici nu s-a uitat la tine!

- Ştiu - a zis floarea.

- Şi după asta te-a udat prea mult!

- Ştiu - a zis floarea.

- Şi apoi ţi-a săpat prea mult pământul.

- Ştiu - a zis floarea.

- Ai pălit!

- Ştiu - a zis floarea.

- Te-ai subţiat!

- Ştiu - a zis floarea.

- Atunci de ce vrei să mai rămâi la el?! - întrebat-o enervat Bruckner Siegfrid.

- Pentru că îl iubesc – a zis floarea.

- De ce îl iubeşti? - s-a enervat Aramo.

- Îl iubesc pur şi simplu -a zis floarea.

Vacskamati a început să danseze în jurul florii de bucurie.

- O să vezi, o să te stropesc cum trebuie, o să sap pământul în jurul tău, o să am grijă de tine – i-a zis el florii.

Iar floarea a zis:

- Crede cucu.

Şi a fost aşa de fericită ca niciodată.

 

Pontszám:

 

 

5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

(traducere de Octavian Goga)

Pontszám:

 

 

4 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

"Ţi-am adus inima mea. Poţi să faci

ceea ce vrei cu ea.Nu pot să fac altceva

Şi nu mă doare nimic, nimic, nimic

doar braţele, că nu te-am îmbrăţişat. "

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

Isus s-a înşelat.

Krisna s-a înşelat.

Milarepa s-a înşelat.

Mohamed s-a înşelat.

Sutrele se înşeală.

Biblia se înşeală.

Tora se înşeală.

Coranul se înşeală. 

Bhagavad Gita se înşeală.

Tao Te King se înşeală.

Toţi s-au înşelat:

Toţi fondatorii de religie,

toţi oamenii sfinţi,

toţi înţelepţii,

toţi maeştrii,

toţi credincioşii.

Nu există Dumnezeu.

Nu există Suflet.

Nu există Cale.

Nu există virtute.

Nu există păcate.

Nu există responsabilitate.

Nu există consecinţe.

Nu există ţel.

Exisă doar carne.

Aceasta este învăţătura psihiatriei. Timp de zeci de mii de ani, omenirea a crezut contrariul-

şi am dăinuit.

Abia sunt 100 de ani de când credem în aceasta viziune -

şi suntem în pragul pieirii.

 

DE CE OARE?

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

 

Doar eu pot să fiu eroul poeziei mele

primul şi ultimul în fiecare cântec:

am dorit să includ universul în poezie,

dar nu am ajuns dincolo de mine.

 

Am ajuns să cred: nu există nimic în afară de mine

şi chiar dacă există, Dumnezeu ştie că este?

Fiind nucă oarbă închisă în nucă

aşteptând spargerea m-am săturat.

 

Din cercul meu magic nu există scăpare,

doar săgeata mea poate sări dincolo de ea: dorinţa-

Dar ştiu bine, bănuiala dorinţei e înşelătoară.

 

Eu rămân: închisoare pentru mine însumi,

pentru că eu sunt subiectul şi obiectul,

Vai, eu sunt omega şi alfa. 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

 

" Égre emelt szemmel és kitárt karokkal forogtam az éjszakában. Hagytam, hogy a csillagok elszédítsenek, majd lehunytam a szemem és vártam arra az ismerős pillanatra, amikor fölém hajolsz. De most nem te ébresztettél.

Minden változik. Én is. Ha elfelejtünk ellenkezni a világgal, akár élvezhetjük is. Mert a változás mindig újat hoz.

Tavaszt, életet és új Napsugarat."

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

,,Az álruhás királylány felkészül a harcra.

Lassan, alapos gondossággal számba veszi a fegyvereit és szép sorba helyezi őket. Itt még csiszolni kell egy kicsit, tisztogatni itt is ott is, ezt meg félretenni későbbi harcokra...

A harcnak szabályai vannak.

A harc idején vagy gondolsz valakire, aki melletted áll, közel a szivedhez, vagy nem gondolsz senkire. E két lehetőség van.

Ha találsz valakit akire gondolhatsz, az nagy erőt ad. A harc szabályai szerint nem lehet, hogy olyanra gondolj akit szeretsz is meg nem is, vagy aki szeret is meg nem is. Ilyenkor az erőid megoszlanak. Biztosnak kell lenned magadban. Ha nem, akkor a másodikat válaszd. Ne gondolj senkire, csak a harcra, arra, hogy harc van, és te harcos vagy.Még a harc előtt dönteni kell, még akkor, amikor a csata előtt számba veszed a fegyvereidet.

Az álruhás királylány a másodikat választotta. Úgy döntött Ő nem lesz áldozat. Levetette csipkés ruháját és királyfi-váró álmait és felöltötte a harc fegyvereit.

Szeretne biztosra menni, hogy ne lásson imeretlent. A bizonytalan változást csak Istentől fogadja el, neki egyedül meghagy egy utat magához és eldönti, hogy bármi lesz, ezen az úton jövő változást elfogadja. Mást nem.

Ha a bizonytalanság félelme van az elmédben, akkor az erőid észrevétlenül, lassan mind kipotyognak a zsebedből, a világ kegyetlen madarai felcsipegetik és soha nem találod meg az elveszett utat. Ha a bizonytalanság elfogadása és a világ változásainak szeretette megszületik benned, akkor azzal együtt megjelenik a lehetőségek észrevételének képessége. A bizonytalanság félelmét felváltja a korlátlan lehetőségek öröme. Ez egy kincs. Egy hatalmas fegyver. Gondosan megtisztogatja és a helyére teszi.

Többet nem bánkódik elmúlt szerelmeken. Többet nem gondol az ismeretlen félelmére. Csak a pillanat van, amit meg kell élni, és a lehető legjobbat kihozni belőle.

Az álruhás királylány titkos fegyvere az igazság, melyet mindig magával hordoz, a köpenye alatt. Ez egy olyan drága kincs, amely minden fegyvert megbénít. De fontos, hogy ezt is megtisztítsa a harc előtt és gondosan a helyére tegye.

Most harc van, és Ő harcosnak született. Minden út ide vezetett. Most fegyverrel a kezében áll, és várja ellenfelét. Hiába fenyegette eddig, Ő kitartott. Most itt van, ez a küzdelem napja.

Mindennapok különleges harca.

A végső haborút mindig az igazak nyerik. "

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

 

Egymással szemben állunk. Büszkén és veszélyesen. Egyszerre emeljük fel kardjainkat, szinte ugyanolyan mozdulattal. A kard súlya alatt megfeszül minden izom.

Szeretem a karjában finoman megfeszülő izmokat, amikor átölel.

Összecsattan a két kard és szenvedélyes táncba kezd, szikrázik, csattan, szerelmet vall...

Finoman hozzám ér, lassan megsimogatja az ajkam vonalát.

A harc lendületétől a hajam kibomlik és szabadon csapong a szélben.

Lassan lefejti vállamról a ruhát, és lágyan belecsókol. A szemhéjam önkéntelenül becsukódik, hogy minden érzékszervem arra a kedves kis helyre figyeljen, melyet ajkai érintettek.

Szemeiben a harc láza, a megcsillanó kard visszatükrőződik benne. A harc tüze. Még csak nem is győzni akar, csak harcolni.

Szemében látom a saját szemem, amint magasságokban szárnyalok. Csodálkozva figyeli merre járok. Pedig itt vagyok, benne, ott látom magam. Onnan nézek vissza rá.

Lassan lépkedünk, megfontoltan, kerüljük egymást, körbe körbe, két marékra szorított karddal. Minden erőm a karomban, a szemem az övét fürkészi még egy utolsó összecsapásra. A pillanat lelassul a szemeink harca alatt.

A világ megfordul a tengelye körül, de mi egy helyben állunk. A világ szítja ránk átkait, de minket már nem ér el. Nem vagyunk se jók, se rosszak. Se szentek, se hősök. Csak két ember aki meg merte fogni egymás kezét, nem félve a világtól és az ismeretlentől.

Ki dönti el, hogy ki győz ilyenkor? Az ütések súlya alatt megremeg a testem és lassan összecsuklik. Kardjának pengéje az állam vonalát éri.

Vajon atvisszük a szerelmet mindenáron a túlsó partra?

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

,,Csipkerózsika csak alszik mozdulatlanul, csendben. Talán arra vár, hogy majd történik valami. A világ egyre változik, de fent a torony hetvenhetedik szobájában megállt az idő. Itt fent a változatlanság csendes biztonsága veszi körül. A változatlanság jól ismert dolog, nincs benne semmi félelmetes, mindig ugyanaz, egy megszokott, csendes állapot.

A herceg maga a változó világ.

Egy csók és a változatlanság virágai elhervadnak és utat adnak az életnek. Egy királylány felnyitotta a szemét és a világ fellélegzett. A fehérből fekete lesz, a feketéből fehér, és a kettő között a szivárvány összes szine. A vágyak vándorútra mennek, hogy felfedezzék a világot és visszatérjenek.

 

Talán nem lesz "boldogan éltek, amíg meg nem haltak".

Talán hét országra szóló lakodalom sem lesz.

Talán gyerekeik sem lesznek, akik majd meséljék tetteik.

De a herceg szemében egy pillanatra megláthatta a

változó végtelent."

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

 

 

,,Mindig várunk valamire. Arra, hogy majd valami történik.

A Nagy Út.

Az Útitárs.

A Jel.

A majd egyszer.

 

Ideje, hogy a majd egyszer ma reggel kezdődjön.

Mert Ő ott van és vár valahol.

A lelkem másik fele, amely vándorútra ment és várja, hogy megkeressem.

Ha megtalálom, többet nem engedem el.

Boldogan élünk, amig meg nem halunk, és talán utána is.

Az Óperenciás tengeren innen és túl minden a miénk.

Az Üveghegy,

a gyémántmező,

a csillagok aranya... "

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

 

,, Most már csendes az éjszaka. A vihar búcsúzik, de még kicsit elidőz tétován. Esőcseppek közelednek a földhöz, egyre közelebb...lassan.

Az esőfüggönyön túl a világ.

Két ember. Egymás mellet ülnek és nézik az esőt és az esőn túl ezt a világot melyet valaki jószándékkal teremtett egykor, nagyon nagyon régen.

- Visszajösz?

- Rajtad múlik. Attól, hogy mikor kezdesz el keresni.

- Tudom, hogy meg kell keresnem téged, de nem tudom mit jelent az, hogy megkeresni téged. Csak egy vágyat érzek, egy sugallatot, mintha valami hiányozna... Nem tudom merre induljak.

- Ha egyszer tényleg eldöntöd, hogy megkeresel, akkor tudni fogod azt is merre indulj. Ha egyszer tényleg elindulsz felém, én is elindulok feléd. Figyeld a jeleket és észre fogod venni, és akkor gyere, siess, ne időzz sehol, mert én már valahol várok rád.

- Megimerlek majd?

- Meglátod, más leszek, mint akinek most hiszel, de az leszek akinek igazából szeretnéd, hogy legyek. Ha megtalálsz, ez lesz az ajándékod.

Az eső még halkan suttogott, majd elcsendesült. Szelíd égbolt takart be mindent.

Az egyik felállt és elindult az éjszakába.

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Szegény Szindbád...

  Hét tengeren átkelsz, de nem szabadulhatsz. A gondolattól. Hogy más is lehetne.

Harmincévesen, mikor közel érzi már a halált, Szindbád visszagondol ifjúkorára. Nosztalgikusan megállapítja, csak úgy, magának: igen ezt is átéltem. Ismertem sok nőt, sok szerelmet, sok kalandot, sok világot. De valahogy elveszett közöttük a nő, a szerelem, a kaland, a világ...

Szegény Szindbád...

 

 

 

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

 

 

Elmenni egy olyan világba, ahol nincs aggodalom, csak biztonság, nincs rossz, csúnya, csak jó és szép. És Béke. Mindent átfogó, meg nem unhatatlan, kandallóban égő tűz illatú, friss ágynemű érintésű, kisgyermek béke.

Reméled, hogy a távozás boldogság, és soha többet nem jössz vissza. Az Élet most van itt, a Halál, az bármikor eljöhet, de mit teszel utána? Mi lesz, ha utána nem lesz semmi?

Néha a fájdalom is jobb, mint az érzelem nélküliség. Ha nem érzel semmit, nem különbözöl nagyon egy útmenti kőtől.

Tudom, néha nehéz kimondani, hogy legyen meg az Ő akarata, de ha az élettől már jobban félsz, mint a haláltól, akkor inkább legyen meg az Ő akarata.

Az élet olyan, amilyennek látni akarjuk. Több múlik rajtunk, mint gondoljuk. Van szabad akarat és mégsincs.Sok mindent választhatsz, de boldog csak akkor lehetsz, ha azt választod amit szánt neked és amire valamikor igéretet tettél.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

 

Senki sem mondta amikor a Földre jöttem, hogy könnyű lesz, de azért könnyebbre számítottam. Talán az a bajom, hogy nem tudom, hogy Én miért élek és Ők miért nem. Meghalni bármikor lehet, de élni most kell...Vajon milyen lenne az élet nélkülem....?

Talán hiányozna az a szerelem, amit még nem éltem meg,

a fiú, akinek még nem emlékszem a csókjára,

az élet, amelyből hiányzom magamnak...

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

Zuhanás után csendesen földet értem. Az ember azt hiszi hogy zuhanás közben nem történik semmi. Nem emlékszik semmire. Mégis, milyen furcsa gondolatok támadnak zuhanás közben. Csak élsz. És rájösz, hogy nem magától értetődő dolog, hanem valami rendkivüli kegyelem az, hogy te élsz. Élsz, mert valami azt akarja, hogy te élj. Valahol a földreérés előtt 2 másodperccel, mikor a földtől néhány centire vagy, még ott van valakinek a karja, aki nem engedi, hogy egyedül légy...

Próbáltam összpontosítani, hogy erős maradjak, hogy még csak egy kicsit bírjam...Próbáltam az utolsó csókra gondolni, amit egy fiutól kaptam. De nem ment. Valahol elveszett a zuhanás közben...

Most csak én vagyok. És az Élet.

És jól megvagyunk.

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

 

,, Az első szerelmem egy könyv volt. Az első fiú csak utána következett. Sárga, régi, sokat tapasztalt borítója volt, keménykötés. Néhány év múlva elszakadt a borító, és én csendes szomorkásan vettem tudomásul, hogy a tökéletes nem mindig a szépséget jelenti.

Amikor még nem tudtam olvasni, többször megálltam a könyvespolc előtt és azon töprengtem: mi lehet bennük? Furcsa jelek, rajzok....

Mégis vajon hány ember írta ezeket? És miért olyan furcsa az emberek arca amikor olvasnak, mintha nem is itt lennének, hanem valahol egészen máshol? És vajon mindenki ír valamit? Miről írnak az emberek? Ha összegyűjtenék a világ összes emberének a tudását, mekkora hely kellene neki? Elférne egy könyvben, vagy százezerben sem? Sok sok furcsa jel. BETŰK. Mégis mi mindent lehet ezekkel kezdeni...

És akkor megismertem Őt.

7 éves voltam mikor beléptem a csodák világába.

Ismeritek Zétát? - így kezdődött. Az első mondatok után teljes magányt kértem, kizárva minden külső segítséget. Azt akartam, hogy csak Ő legyen és én. Érezni az érintését és beszívni az illatát.

Éltük egymást. Mindene voltam. Theophil, Zéta, Priszkosz, Réka, Attila, Emőke, Dzsidzsia... Szenvedtem és szerettem. Általam élt és én általa éltem. Egy másik világ. Álom. Varázslat. Szabadság.

Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.

Köszönöm, Géza bácsi."

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

 

Álmodni az örökkévalóságról úgy, hogy értékelünk minden percet. Minden nap úgy kelni fel hogy köszönteni a Napot, a Világot, mindent ami Létezik. Belekiáltani a világba úgy, hogy elérjen az Égig és visszhangozza a Mennybolt és elérjen Mindenkihez:

 

Pontszám:

 

 

0 (0)

Jelentkezz be a szavazáshoz!